Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Magam vagyok már e kerek földön s e nagy vízen, búm senkiért se kesereg, mint értem senki sem.
Talmud
Van mikor azt gondolom utálok élni. Van mikor azt hiszem van miért félni. Van úgy, hogy azt gondolom egyedül vagyok. Hogy nem figyelnek mások csak az angyalok. Akkor rájövök, hogy a legszebb angyalt nekem adta az ég, s csak remélni tudom, hogy örökké az enyém.
Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok. A helyzet romlik, az idő száll! Még egy kérdés..meddig várhatok?
A valóság még nem az igazság. - felelte a tábornok. A valóság csak részlet.
Téged szeretlek, érted doban szivem, minden álmom te vagy, minden gondolatom te vagy, ha itt hagysz nem baj neked, az én szívem törik apró darabokra.
-Mikor smárolunk?
-Reggel is szeretni fogsz még ?
-Örökkön örökké Édes...
Aki összeomlik, rendszerint nem érzi mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna...
Amit nem fejeznek be megfelelő helyen és időben, örök időkre befejezetlen marad.
Minden ember hibázhat és hibázik is. Hibáink következtében vesztjük el biztosnak tűnő munkahelyünket, hűséges barátainkat, mindig mellettünk álló családtagjainkat és odaadó szerelmünket. Ha megbántanak minket, s csalódunk, épp úgy toljuk el magunktól azt, aki fájdalmat okozott, mint ahogy minket tolnak el maguktól azok, akiktől elvettük a boldogságot. Az ember ösztönösen fél az újabb csalódástól, s nem látja be azt, hogy míg attól tart, hogy újra csalódik, mennyi lehetséges boldog percet dob el, mikor nem ad új esélyt. De helyes e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt a boldogságnak?! Igen, mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz és csak annyit tudunk majd mondani „Pedig kettőnknek járt volna még egy esély!”
Bizonytalanságban élni annyi, mint várni, hogy túléljük-e a túlélhetetlent. A halál küszöbén állni s várni hogy legyőzhetjük-e a legyőzhetetlent. Kétségek közt érezhetjük magunkat egy családi viszály miatt épp úgy, mint egy baráti veszekedés miatt. Gyötrelmet okozhat egy még ki nem derült vizsgaeredmény, ahogy az életünk minden lépését kísérheti balszerencse. De mindközül a legnagyobb kétségbeesést a szerelmi vívódás okozza!
Várni, hogy döntés szülessen úgy, hogy ne nekünk kelljen döntenünk de, a mi akaratunk érvényesüljön!
Várni, hogy életünk további perceiben elkerüljön minket a csalódottság s bennünk, se csalódjanak!
Várni, azt, hogy valóra váltsa a valóra válthatatlannak hit álmunkat, az, aki az álmot jelenti nekünk!
S, hogy miért és mire is várunk ennyit az önpusztító bizonytalanságban?!
A Boldogságra.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló