Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz.
Talmud
Mikor a nap felragyog az égen,
én már tudom, hogy nekem végem.
Annyi kín és bánat nyomja lelkem,
hogy az utolsó kenyerem is már leszeltem.
Utolsó kortyot fogyasztom az életből,
s nekem elegem lett már mindebből!
Talán egy új, jobb sors vár rám,
talán a boldogságot is megtalálnám.
Talán új utakra léphetnék,
és talán végre boldogan élhetnék.
Ennyi volna csupán mit az élettől kérek, hogy mit hoz a jövő?
Nem tudom, de nem is félek!
A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló. A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog.
Amikor rám nézett, kinyitott egy kaput, és besurrant rajta, mintha valami tolvaj volna. De amikor elment, semmit nem vitt el tőlem, éppen ellenkezőleg: rózsaillatot hagyott maga után. Nem tolvaj volt, hanem a vőlegényem, aki meglátogatott.
Ha elvakult emberekkel hoz össze a sors tekintsd őket smirglinek, dörzsölhetnek még fájhat is, de a végén úgyis simára csiszolnak és a dörzspapír elnyűtt és ramaty!
Mázlim volt. Nem a kutyámat hívják Mázlinak. Félszemű és nincs töke.
A kutya az ember legjobb barátja,
de a ló írta a történelmet.
Régi harcok, régi kopott könyvek
Derû, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, suhannak az évek
Búcsút intünk fájó diákévek.
A munkának voltál úttörő harcosa,
Éltedben pihenést nem ismertél soha.
Siker és jótevés mi örömöt nyújtott,
Békés pihenésben nyerjél örömöt, nyugtot.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló