Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Karácsony, karácsony, karácsony. Rozsda rózsáll a rácson. Szent József keresztfát ácsol önmagából, az ácsból. Mária tíz ujja - gakd meg! - vaskampó, vérrózsás vasszeg. Tenyere szögesdrót-pólya. Jézuskát altatja, óvja.
Talmud
Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep.
Itt van tehát: megjött az Új év, Mint biztató előlegem; Háromszázhatvanöt nap-éjre Halvány reményszínt hoz nekem.
Húszéves lesz lassan már a gyermek. Álmainak fénye veszett már, De hiszi, hogy új álmai lesznek, És álmaiért újra harcba száll.
A sors kegyetlen ujja intett: El kellett válni hőseinknek. Kezdődik majd az iskola, S egymást nem látják tán soha.
Minden felnőtt volt egyszer gyerek És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.
Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Semmivel sem nyújthatunk nagyobb segítséget egy embertársunknak, mint ha felelősséggel ruházzuk fel, és biztosítjuk őt bizalmunkról.
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!
Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is.
Hisz` mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen.
Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen.
Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ,
köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló