Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
ismét egyedül,ülök a sötét szobában,
úgy érzem te is itt vagy...még mindig
talán nem kéne hozzád ennyire ragaszkodni.
mert tudom,3hónap múlva már eszméletlenül fogsz hiányozni.
elhagyod ezt a kis poros helyet,elmész.
vajon mikor térsz majd vissza?
és szívembe mikor tér vissza aza kis szikra?
talán el kéne dobnom a hitem ami hozzád köt,
és nem lesz fájdalom ami lassan öl
Talmud
..annyi minden van most bennem így.. hogy már egy ideje nem is beszéltünk,
úgy érzem megfojt a hiányod és ez hogy nem keresel nem érdeklődsz utánam darabbokra tép szét...és ezek a kis darabok azok amelyeket Te csináltam bennem!
hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó arany barna szemeid..hiányzik minden ami te vagy!
az összes ki mondott szavad, az üzeneteid a nézésed..és pusztán az hogy csak mennyünk egymás mellett az utcán.
te vagy egyetlen olyan ember az életemben akit senki de senki nem tud helyettesíteni...találkozhatok bárkivel, Téged kereslek minden kimondott szavában és minden sarkon azt várom hogy hátha feltűnsz...szokásos kabátodban..és cipődben.
...Te vagy mindenem a kimondd szavaim az összes gondolatom minden percem...minden velem történt jó vagy rossz dolog..képzeletben minden kis apró titkomat megosztom veled..és mindig itt vagy velem!
te vagy életem legfontosabb embere..minden csepp könnyem minden, rossz pillanatom ..a szép és a kevésbé szép gondolataim...minden új fiú az életemben, minden szeretetem...és az összes fájdalmam.
és Te mégis mással vagy...de nem érdekel mert tudom hogy ennyire senki nem szerethet téged mint én!
Én úgy szeretném ha a halálomon
hogy egyszer végre mindenki rám figyel,
a város kellős közepén,ahol minden elkezdődött.
Majd talán ő is kilép a kapun,és ijedten kiabál.
s körülötte a sok ember csak dermedten áll,
csodálkoznak :-mi történhetett?
én azt akarom hogy testem fölött csak az
álljon majd aki tényleg szeretett*
Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.
A buszablakon átszűrődő januári napfény elhomályosította a látásom,elkezdtem álmodozni..rólad. Aztán elbújt a nap és én ott maradtam egyedül a buszablakon átszökő fény nélkül,az egyetlen érintkezés nélkül ami hozzád vezet..
Az egész testemet felemésztette az az üresség amitől mindig is féltem,hogy valamikor rám talál..és eljött, úgy ragadott magával, mintha vízbe estem volna levegő nélkül,és nem találnám a felfelé vezető utat.. nem látok senkit, nem segít senki.. elvesztem..elvesztem és nem találom az út végén a fényt..kihunyt.
...S mindenre,amit Isten adott a földnek.
Milyen egyszerű lenne,ha mind megértenétek,
hogy minden Rajtad múlik testvér és rajtam,
hogy megfogjuk-e egymás kezét a bajban...
...hogy elhisszük-e újra az isteni tervet?
Hogy isten vagy,ha boldogságot teremtesz!
Hogy isten vagy,mert Isten is úgy akarja.
Hát erre igyunk áldomást a borban.
Hány átvirrasztott éjjel
Hány álmot téptem széjjel,
Arcod lassan ködbe vész.
Hálót fon körém az éj,
Tisztán száll az imám,
Álmokból szőtt magány,
Csak egy hang a zongorán..
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló