Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
És ha előveszi a cerkáját olyan absztraktot kanyarít, hogy rögtön kifekszem tőle.
Egy évben legalább egyszer begyűjtünk pár jókívánságot a születésnapi gyertyáink felett.
Néhányan többet is bevetnek, szempillákat, szökőkutakat, szerencse csillagot.
És minden akkori és mostani kívánságból egy-egy valóra válik.
És akkor mi történik?
Ez olyan jó mint vártuk?
Úszunk a boldogság mámorában?
Vagy észrevesszük, hogy van még egy hosszú listánk más kívánságokról,
amikre még várunk, hogy beteljesüljenek?
Attól még kívánunk, mert, néha valóra válnak.
Nevettek is a hátam mögött, kihasználtak engem,
Az élet útja rögös és nekem el kellett mennem.
Bele se merek gondolni, milyen lehet az a nagy ő,
Mire beleszeretnék ő is azt mondaná, agyő.
Egy lányról álmodtam
De nem csak álmomban.
Egy mezőn állt, csak állt szótlan.
Arca tiszta, keze szép, ruhája, mint a rét.
Virágok voltak rajta rózsaszín, barna, piros s kék.
Haja nem volt más, mint a vízesés.
Olyan ismerős vagy! – mondom én.
Hát persze. Együtt voltunk, nem is rég.
Kinyújtja kezét, hozzám ér…
Így ébredek éjjelek éjjelén.
Azt képzelve, Ő hajol fölém.
Csak álom volt csupán, talán
Egyszer valóság lesz, s
Álom lesz az életem, álom Babám...
Kövesd mindig az egyenes utat
Mit tiszta, romlatlan szíved mutat,
S ha rózsák közt vezetnek el,
A rózsákhoz ne menj közel.
Ne menj közel, ha csábítanak is,
Könnyen megsebezhet egy rózsatövis.
Egy vércsepp fehér ruhádra hull
S ott marad kimoshatatlanul.
Milyen az ”Isten”?
Annak szíve nincsen!
Fiatalon veszi el
Kit sokan szeretnek!

Sokan szeretjük őt,
A lányt, a fiút,
A nőt, a férfiút!
Mégis elveszi Ő!

Fájó az üresség
Mi belül tör ki!
Fájó, mert nem él
Kit szerettünk Mi!
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…
Sok dolgot rosszul tettem,
De csak egyet szerettem.
Ha beteg volt segítettem,
Ha dühös volt nem figyeltem
Hiszen tudtam, másnap reggel
Ő kérne, hogy felejtsem el.
Ó, miért csak rátok figyeltem???
Saját gondjaim nem érdekeltek,
Azt akartam mindenki legyen boldog.
Hát ezt érdemlem én most???
Nem! Soha nem akartam ezt igazán..
Bár megfordult a fejemben egy sötét éjszakán.
Légy boldog egy másik lánnyal, hát,
Szeretném, ha gondolnál rám néhanapján!
Ne mondja senki se, hogy hiányozni fogok!
Az életem darabokra omlott..
Amikor itt hagyom ezt a világot,
Gondolj arra, hogy volt, aki túl sokat hibázott.
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom