Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy éjszaka,
Mikor minden lehetséges,
Ez nem vicces,
Nem nevetséges.
Az utcákon kóbor lelkek lesnek,
A boldog gyermekekből áldozatok lesznek,
A világot szellemek járják,
Az embert a sarkon túl várják.
Az erdőben farkasmeber vonyít,
Életet sirat,
melyet átok szorít.
Vámpír bújik a házak árnyékában,
Semmi jó nincs szándékában,
Szemfogai a nyakadba vájnak,
S az utca sarkán csak,
Egy száraz hullát találnak.
Rubinvörös véred,
Beszínezi ajkát,
Jelezvén ,
Komor hatalmát.
Messziről a szél,
Egy lány sikolyát hozza,
Az éjszaka szörnyeit,
Csak ez a hang vonza.
A temető éledni kezd,
Csak te lehetsz,
Ki rajta veszt,
Öntudatra ébred mind, ki holt,
Sírból kel ki múlz, mi volt.
A tükörből más arca néz,
Elfordulni túl nehéz.
Ez nem álom, ez valóság!
Már elhagyott a bátorság.
Démonokat visz a szél,
A gonoszé ez az éj.
Segítséget ne is várj,
Inkább este ne járkálj!
Csukj be ajtót, ablakot!
Szíved félelemtől zaklatott.
Bújj be az ágyba,
Húzz magadra takarót!
Ez a gonosz álma!
Vegyél be egy nyugtatót!
Talmud
About three things I was absolutely positive:

First, Edward was a vampire.

Second, there was a part of him- and I didn't know how dominant the part might be- that thirsted for my blood.

And third, I was unconditionally and irrevocably in love with him.
Nem hittem volna, hogy így végződik.
Vég?
Nem. Az út nem itt ér véget.
A halál csupán egy másik ösvény melyre mind rá lépünk.
Amikor a világ szürkeeső függönye visszagördül,
S minden ezüstös tükörré válik, akkor meg látod.
Mit Gandalf? Mit látok?
Fehér partokat, azon túl egy távoli országot mely zöld és napsütötte.
Hát, ez nem is rossz!
Nem. Nem bizony.
Most vagyok ott, hol más sivár, pusztító életem határhoz ér! Nem éri meg itt lennem! Létemnek nincs értelme! Vár rám a fény, s magány, ebben éltem, nincs változás! Porhüvelyem szétszórva, szanaszét, hiszitek, hogy van remény? Nem értetek engem! Itt nincs esély! Tehettem bármit, igazmondót, nem hittetek bennem Ti gondolkodók!
Én!
Az élet szép, az élet minden, míg létezhet a Földön ember a lánc mi összeköt nem hullhat szét, lesz út lélektől lélekig lesz kinek megtanítsd világod titkait...
Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
És ha előveszi a cerkáját olyan absztraktot kanyarít, hogy rögtön kifekszem tőle.
- Legyen óvatos, a Vacsutuk igazi vademberek, ha elfogják magának Vége.

-Ne félts engem testvér, olyan leszek mint a légy a falon, homokszem az óceán mélyén, úgy járok majd köztük mint egy láthatatlan....... Izé.
S lám itt vagyunk együtt.
Szemünk a tájra mered,
s lélegzetünk egyszerre ered.
Izmunk egyszerre feszül,
szívünk egyszerre ver,
a barátságunk összetart,
s kettőnk lelke összeforrt.
Hiszen amitől félsz,
nem szégyellem,
énis rettentően félek.
Ami boldoggá tesz téged,
az engem is boldoggá tesz.
Mindent elkövetek,
hogy boldoggá tegyelek.
Nevettek is a hátam mögött, kihasználtak engem,
Az élet útja rögös és nekem el kellett mennem.
Bele se merek gondolni, milyen lehet az a nagy ő,
Mire beleszeretnék ő is azt mondaná, agyő.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló