Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Barátok, társak, szeretők – ők azok, akik saját felbecsülhetetlen értékük szerint kezelnek bennünket. Ők állnak legközelebb hozzánk, kik tudják, mit jelent számunkra az élet, kik érzik, amit mi is érzünk irántuk, kik diadalban és kudarcban egyaránt hozzánk kötődnek, kik feloldják végtelen magányunk!”
Talmud
Minél okosabb egy ember, annál inkább úgy érzi, milyen keveset tud a világból. Minél butább egy ember, annál inkább biztos abban, hogy ő az okos, és sokat tud a világról.
"Az embereknek mindig hinni kell valamiben,hogy van 1 jobb hely,mint ahol éppen most vannak és hogy elérhetik azt a helyet.
És szeretnek összetartozni, és csoport részévé válni és többnek érzik magukat a kívülállóknál.Ezért jönnek létre a szövetségek és társaságok."
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
"A nõ akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást.
Sokan közülük messze vannak... sokan közülük nem érzik, hogy gondolok Rájuk... sokan közülük nem érzik a barátságot... sokan közülük elfelejtettek... s sokan közülük elfelejtenek...
. "Amíg az ember tízéves, addig futballozni akar, negyvenévesen a kispadra vágyik, míg ötvenévesen már a lelátón érzi jól magát. Ha most lennék húsz esztendős nem biztos, hogy a futball mellett kötnék ki. Én olyan emberek miatt lettem futballista, mint Puskás, Kubala, Cruyff".
Otthon ma széttárul az ajtó
S a ,,Stille Nacht'-ot zongorázzák,
Az öregek befelé mosolyognak,
A sok gyerek kacagva szalad,
S érzi mindenki a szívek lángját.
S a ,,Stille Nacht'-ot zongorázzák...

Otton most felragyog a gyertyaláng,
Szobánk lámpái ragyogón kigyúlnak,
A karácsonyfa tündöklôn zenél,
A villanyfény széthinti sugarát,
S édes illattal telik be szobánk.
Otthon most muzsikál a gyertyaláng...
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló