Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Az ember része a világnak, az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek, ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat.”
Talmud
"Erős, keserű könyvbetegség járja át a lelket. S mily gyalázat, valóban, ennyire kötődni holt emberek érzelmeihez, nyomtatványaihoz, mind e böhöm papírtömeghez. Nem volna-e jobb, nemesebb, nem volna-e nagyobb bátorság, hagyni mind e hulladékot, ahol van, aztán kilépni a világba - szabad, semmi által nem gátolt, analfabéta szuperemberként?"
„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”
Egy sor dolog a fájdalmassága, látszólagos fölöslegessége ellenére sem hasztalan. Meg kellett történniük velünk ahhoz, hogy általuk kevesebbnek, értékesnek lássunk valami mást, esetleg ugyanazt, jobb szemszögből. Az óvatos érzelmi életnél nincs rosszabb.
"De nincs a szavaknak, az érzelmeknek, vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené az érzést, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban a térbeli és időbeli sarkában."
"Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen gyönyör, halállá válik..."
"Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem,
Nem gyűlöllek én."
"Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem,
Nem gyűlöllek én."
A gyermek elalszik,
Hull a puha hó.
Az álmok hívják,
Várja a csengő szó.

Álmodoztunk mi is, tán nem is olyan rég,
De mindannyiunkat várta a felnőttség.

Mikor úgy tűnik, a mesék rég tovaszálltak,
Megleljük mind, Szentestén...

Higgy benne, amit a szíved diktál,
Halld a dalt, amit ő játszik.
Nincs időd, mit vesztegethetsz,
Van rengeteg, min ünnepelhetsz.

Higgy abban, amit belül érzel,
Engedd szabadra álmaid. Repüljenek.
Mindened adott, ami ehhez kell,
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.

A vonat gyorsan vágtat, az út véget ér,
A cél ott van, ahol kezdtük annak idején.
A hajók kifutnak, messzi óceán vízén,
Hisznek a fényben, mely ha kell célodig kísér.

Mikor úgy tűnik, elvesztetted a helyes utat,
Megleled azt is, Szentestén...

Higgy benne, amit a szíved diktál,
Halld a dalt, amit ő játszik.
Nincs időd, mit vesztegethetsz.
Van rengeteg, min ünnepelhetsz.

Higgy abban, amit belül érzel,
Engedd szabadra álmaid. Repüljenek.
Mindened adott ,ami ehhez kell,
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.

Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hogy higgy.
Hogy higgy.

(Josh Groban: Believe c. dalszövegének fordítása)
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló