Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk.
Talmud
A humorérzékkel bíró ember a maga és mások cselekedeteit nagyobb távlatból, szélesebb látókörrel nézi, és ezért mindig fonáknak érzi őket. A humorérzék lehűti a lelkesedést, megcsúfolja a reményt, megbocsátja a gyarlóságot, megvigasztal a kudarcért. Mérsékletet tanácsol.
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
Elröpíti-e hozzád a gondolat
érzékekről felszálló óhajomat,
a sürgetést, hogy jöjj hamar,
elröpíti-e hozzád a gondolat,
hogy két ág puha-pihe tövén
esengve hív-vár a fészekmély,
elröpíti-e a gondolat sietve
verdeső vágyamat szívedhez,
hogy véss kőtábla-szívedbe?

Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Mit érzek nem tudhatod, csak annyit modok rád gondolok.
- Én csapdát érzek!
- Mit tegyünk?
- Sétáljunk bele!
Társasjáték
Játék neve: Élet
Mindannyian ismerjük többé kevésbé szeretjük
Sokféleképpen játszhatjuk.
Lehet szellemi, fizikai, tudatos, tudattalan, érzéki vagy érzéketlen.
Mozoghatsz benne egy síkon, és űzheted több síkon.
Megnyerheted, de el is vesztheted
Akárhogy teszel, még tart mindig játszanod kell,
Ez egy társasjáték és ez egyedül nem megy.
Megpróbálhatod. Léphetsz más helyett, róhatod a köreidet egyedül.
Vagy beállsz a sorba, és te is egy leszel a sok közül.
Választhatsz, de akármit teszel a te választásod lesz
Játszhatod tisztán, csalva, vagy megcsalatva.
De ismerned kell a játékszabályokat.
Ez a játék egyszer mindenkinek véget ér.
A vég a cél, a cél a vég.
Senki másnak nem mondtam még
Egy kis titok van szívemben rég
Csak te vagy ki megtudhatja
Legbelül mit érzek én
Senki másnak nem mondtam még
Szívem kulcsa nálad van rég
Így hát mindenem tiéd

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló