Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.”
Talmud
"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk el örökre."
"Minden nővel, minden férfival megértetném, hogy ők a legfontosabbak nekem, így élnék a szerelemmel szerelemben."
Köszönöm, Istenem
az édesanyámat!
Amíg ő véd engem,
nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem
az édesanyámat!
Most sem vagyok lustább, mint 40 évvel ezelőtt, mivel már akkor elértem a lustaság maximumát. Nem mehetsz a lehetséges határain túlra.
"Elnézést, mit mondott? Nem értettem amiatt a félig megrágott tehén miatt ami a szájában bukfencezik evés közben..."
"A szívben olyan erő lakik, ami csodálatosabb és szörnyűségesebb
a halálnál, az emberi értelemnél, a természet erőinél, s titokzatosabb
minden más rejtélynél és misztériumnál."
"A tetteink olyan bonyolult, olyan szerteágazó következményekkel
járnak, hogy jóformán lehetetlen azokból, a jövő eseményeire
következtetni."
"Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület.
Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve.
A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni - az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért - nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk..."
Van-e háznak rózsa bokra
Nyujék élete szép napokra
Hogy virítson mint rózsa szál
Megöntözném ennyibõl áll
A küs kertész fáradtsága
Piros tojás a váltsága.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló