Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Zöld erdőben jártam Kék ibolyát láttam. El akart hervadni Szabad-e locsolni?
Talmud
Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkozik, magába száll, S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát, És ez valóban nagyszerű, szép; De én is így tegyek-e hát?
llyen sok esztendőt gyönyörű napokkal S vígadjon örökké fent az angyalokkal. E rövid, de fontos áldásunk summája Légyen tiszteletünk örökös táblája.
De hová juték? hisz örömünnep van ma... Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: Nevem ünnepét én - zárkozván magamba - Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!
Egy adott időpontban született dolog magán viseli a pillanat valamennyi sajátosságát.
Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak, Hogy míg önök itt ölébe csücsültek Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak, S mulatnak, Azalatt meghalt az öreg Náthán, Akinek bánat-batyu volt a hátán, Meghalt a könnyet mázoló, Vesékbe gázoló, Rossz portékákkal házaló Ó esztendő, S most új, vígabb élet kezdendő!
Régi harcok, régi, kopott könyvek Derű, mosoly, néha fájó könnyek Múlik minden, rohannak az évek Búcsút mondunk, múló diákévek.
Én kis kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok. Úgy locsolom a lányokat, Mint kertész a virágokat.
Zöld erdőben nem jártam, Kék ibolyát nem láttam. Nem akart hervadni, Nem-e kell locsolni?
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló