Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Születésed napján mit kívánjak neked?
Gyönyörűt, egyedülit nagyon-nagyon szépet!
Amit csak én kívánok neked és senki más,
Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág!
Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem,
Hogy legyél itt mindig egészen mellettem.
Ez a kívánság is önző látod,
Ezért egyszerűen csak:
Boldog Szülinapot Kívánok!
Talmud
Akinek szép a lelke, szép a szeme,
Érző lelkének mindig a tükre lesz.
Bájos arca, formásan szép a teste,
Finom lényének örökös nyertese.

Ahhoz, hogy valós képünk legyen önmagunkról, szükségünk van egy (egy-két) kutyára, aki imád és felnéz ránk és egy (egy-két) macskára, aki lenéz minket...
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele…
Amikor képes vagy arra, hogy segíts az embertársaidon, ez a "képesség" megszűnik pusztán képesség lenni, és felelősséggé válik.
A jó barát, ha nem is mutatod, látja, hogy rossz kedvű vagy. Az igaz barát ilyenkor nem kezd el kérdezgetni, hanem átölel, vagy megfogja a kezed és elmondja, hogy minden rendben lesz.
Elég nehéz mosoly mögé rejteni a könnyeket, de nem lehetetlen. Ráadásul vannak olyanok akik különleges erővel vannak megáldva egy láthatatlan szemüveget viselő emberkék, akik akkor is látják a könnyidet, ha elrejted őket. Ezek a különleges erővel és szemüveggel rendelkező egyének, a barátok.
...ne féljünk letűnt korok új világában régi háborúk új csatáját megvívni. Lehet, hogy azt hisszük, hogy mi irányítjuk a világot a birtoklásunkkal, de még a legszegényebb ember is gazdagabb bárkinél, ha figyel a szellemek hangjára, ami a világ igazságát tanítja nekünk: az ember nem felejt el embernek lenni, ha megtanulja, hogy nem azért kél a hajnal, mert a kakas szól, ámbár a kakas a reggel miatt kukorékol.
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly’ becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.
Mikor megkér, hogy annyira öleld meg, amennyire szereted őt, megöleled, de legbelül úgy érzed, hogy nem tudod annyival megmutatni, legszívesebben belebújnál az Ő testébe, hogy úgy ölelhesd meg..

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló