Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Kisfiù megkérdezte az Annyàt "Miért sìrsz?"
Azért mert asszony vagyok mondta neki.
Nem értem mondja a fiù.
Az anya csak àtölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Késöbb a fiù az apjàt kérdezte meg,
Miért tünik ùgy hogy Anyu ok nélkül sìr."
Minden asszony ok nélkül sìr annyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiù felnölt és férfivà vàlt.
Ès folyton nem értette miért sìrnak az asszonyok.
Végül felhìvta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte
Uram miért sìrnak olyan könnyen az asszonyok?
Az Isten ìgy felelt: Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vàlat elég eröset ahoz hogy elbìrja a vilàg terhét.
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosìtsanak.
Adtam neki belsö eröt hogy bìrja ki a gyermek szülést és elutasìtàst melyet sokszor kap a
gyermekeitöl.
Adtam neki keménységet amely segìt neki folytatni ott ahol màr mindenki feladja.
Gondoskodni a csalàdjàròl betegség és fàradsàg ellenére panasz nélkül.
Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt.
Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.
Adtam neki eröt elfogadni a férjét hibài ellenére.
Bordàjàbòl formàltam öt hogy örizze az ö szivét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja hogy a jò férj soha nem sérti meg a feleségét,
De olykor pròbàra teszi az erejét és a döntö képességét,
kitartani mellette minden viszonytgsàgba.
Ès a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizàròlag csak az övé.
Hogy fel tudja hasznàlni bàrmikor mikor szüksége van rà.
Hogy mindent el tudjon viselni.
Ahhoz a könyhöz joga van.
Senki nem bìr ki szò nélkül annyit mint az asszon.
Az asszony szépsége nem a ruhàba van mellyet hord
Nem az alakjàba nem is abban hogyan fésüli a hajàt.
Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szivéhez
és a helynek amelyben a szeretet lakik.
Talmud
"Megtolta, de eltolta, azzal hogy kitolta!"
Hajdú B. István (Anglia-Ecuador)
„Hölgyeim! A kapásrúgás nem azért kapásrúgás, mert a focista kezében kapa van...” Héder Barna viccesnek vélt megjegyzése az Angola - Portugália meccs félidejében.
"Az emlékek nagyjából ugyanazt a célt szolgálják, mint az álmok."
„Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, mind egyformán átélt napok és a múlt hamujának minden tenyérben egyazon súlya van.”
A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát.
"Isten éltessen sokáig, pénzben járjál bokáig. Búbánatot sose lássál, s akit szeretsz azzal háljál!"
"Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább?
Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.
Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?!
Gyermekként, ha elestél... fel ki segített?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melleted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elibe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! Én örködöm feletted."
"Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz, kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. Az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat."
"Vád, védelem és ítélet, együttvéve sem fejezhetik ki az igazságot, melynek az értékét nem a büntetés határozza meg. A Jog tömören: maga az ember. Az ember ősi igénye, amelyet odaítélt neki a természet. Ha az emberiségnek sikerül majd érdemességet bizonyítani, akkor örökbe kapja a jogot. Az igazit, ami a szívben van és a Bibliában: Ne lopj! Ez jog. Ne ölj, ne kívánd a te felebarátodét. Ma sincs különb. És ha ez a kódexekből a szívekbe íródik, az lesz az igazi jog."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló