Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Ez a barátság élt közöttünk, s ezt tudtad jól.”
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Korán reggel útra kelek, szép lányokat keltegetek. Harmat csillog cipőm orrán, locsolkodni jöttem hozzád. Kölni vízzel permetezlek, szép szavakkal ébrezgetlek. Párnáidra illat hullik, szemeidről álmod múlik. Itt a húsvét ébredj már, hervadozó virágszál.
Hajnal szárnyán érkeztem, sok szép lányt felkeltettem. Vízipuskám előkaptam, kölnivízzel locsolkodtam. Alig várták, hogy elmenjek, ezért meg is fizettek. Nem maradok adós itt sem , meglocsollak téged szépen.
"Minden este elalvás előtt hazudunk magunknak és várjuk a reggelt amikor naivan azt hisszük, hogy minden valóra vált."
„Együtt éltük meg, amit egyedül nem lehetett, vagy, amit egyáltalán nem akartunk átélni!”
"Minden pillanat, amikor eltűnik valami, csak egy újabb lehetőség arra, hogy az életünk határozza meg a gondolatainkat, s ne fordítva..."
"Találkoztam egy lánnyal. Azt hittem ez a tűz eléget majd mindent körülöttem. És miután szakítottunk, feltűnt, hogy egyedül vagyok. Ez a tűz tényleg elégetett mindent.."
Nem számít hol halt meg, ahogy az sem, hogy hol élt. A mellett maradt, akit igazán szeretett.
"Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny."
„A leány eltakart piros arcát fehér kezeivel és lassan, csöndesen sírdogálni kezdett. Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez és hirtelen, gyöngéden odahajolt a leány fölé és megcsókolta. Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél. Az este enyhe árnyai lopóztak a kertbe és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz, csak olykor-olykor egy hulló falevél zöreje s egy csók csattanása...”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom