Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt.
Talmud
Egy megfakult kép, mindössze ennyit látsz..egy kép amin még egész pici gyermekként szerepelsz próbálsz emlékezni milyen volt de csak mindössze annyit látsz, hogy szüleid féltő karjai ölelnek át..akkor még nem tudtad milyen az élet, nem tudtad milyen küzdelmekkel van tele..csak mereven bámultál a fény felé amivel a kis gép vakított téged..de mi van most?..nézz csak körbe..ezernyi kérdés és megannyi válasz..ezernyi terv és megannyi álom, hogy melyik fog teljesülni?..csak rajtad áll, tégy belátásod szerint de ne hagyd ki belőle a józan eszet sem. S egyet jól véss az eszedbe..az ember életét nem a leélt évek fogják emlékezetessé tenni hanem a tettek amiket az évek alatt véghez vitt..ez számít csupán semmi más..
Úgy látszik, az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengeségből vagy közönyből.
Ha a tegnapon gondolkozol folyton elmulasztod a mát, ha a holnapnak élsz szintén…
Élj a mának! Így minden egyes nap a tied lesz, kivétel nélkül…
Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak.
A barátság arany fonál ami, ha egyszer elszakad össze lehet ugyanúgy kötni, de a csomó megmarad.
Senki sem akarja, hogy kivesse magából a közösség, vagy száműzze a csorda. Elég egyszer-kétszer elszakadni a tömegtől és már nem is fogad vissza többé.
Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk
(szab-tara-raram... -hatjuk!).
A lét határozza meg a tudatot.
Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...
Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből.
A tárgyakat kidobhatod,
A nevét bárhonnan lefirkálhatod,
De fejedből már sohasem tűnik el.
Minden nap szomorúan kelsz fel.
Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj?
Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj.
Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos,
Egyszerűen csak magányos!
Ne sírj, ne félj, csak várj,
Pár hónap s elmúlik ami fáj!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló