Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van e még szó, amit mondani kell?
Van e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...

Köszönöm azt, hogy itt voltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt, és nincs tovább...."
Talmud
„-Mond csak, ha az én helyzetemben lennél, mit tennél?
-Milyen helyzetben?
-Képzeld el, hogy a férjed vett egy arany nyakláncot, de másnak adta
oda Karácsonyra. Vajon várakoznál, hogy kiderüljön, hogy csak egy
nyaklánc, vagy pedig szex és nyaklánc, vagy a legrosszabb - nyaklánc
és szerelem. Maradnál, tudva, hogy az élet mindig rosszabb lesz, vagy
otthagynád az egészet.
-Istenem. Nagyon rosszul tettem. Bolond voltam.
-Belőlem is bolondot csináltál. Az egész életemet tetted bolonddá.”
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„A szemeden keresztül látod majd az életemet. Ahogy én a tiédet az enyémen át! A fiúból apa lesz, az apából fiú!”
„Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tőlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tőlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!”
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttük két pár láb nyoma a parti homokban ahogy Ő mindig ott járt énvelem De ahogy az út végén visszanéztem imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz "amikor életed kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem azt ígérted soha nem hagysz el engem minden nap ott leszel velem. S most visszanézve legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagytál a legnagyobb ínségben? Az ÚR kézen fogott és szemembe nézett: "Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordozatlak!"
"Arra születtem, hogy megszeressenek, megszeressem és is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egynek az életemet. S végül arra jöttem és e világra, hogy belehalnom se kelljen hiába!"
"-Maga az alkalmatlan ember az alkalmatlan helyen és alkalmatlan időben!
-Tudom, erről szól az életem."
Te vagy a szín középen,
Az életemben, s bennem,
Nélküled szürke lenne minden,
Boldog Nőnapot Szerelmem.
„Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfrodult) az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első -vagy utolsó- napom volna.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló