Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Az a baj, velünk emberekkel, hogy a boldogságra leginkább csak emlékezünk."
Talmud
„A szerelem olyan, mint a ragályos betegség: Minél jobban félünk tőle, annál inkább hajlunk rá.”
"Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak."
Egy sor dolog a fájdalmassága, látszólagos fölöslegessége ellenére sem hasztalan. Meg kellett történniük velünk ahhoz, hogy általuk kevesebbnek, értékesnek lássunk valami mást, esetleg ugyanazt, jobb szemszögből. Az óvatos érzelmi életnél nincs rosszabb.
„Kettős ketrecben élnek az elmebetegek: egyiket ők építik a lelkük köré, a másikba a társadalom zárja a testüket. A maguk csinálta ketrec rácsait lebontani nehezebb, sokszor megoldhatatlan; a társadalom emelte falat lebontani sem könnyű éppen, de legalább nem reménytelen. S ha ledönteni nem is, de megaranyozni a ketrecet! Ez is valami. Sőt adhat-e ember ennél többet. Végre is többé-kevésbé mindnyájan ketrecben élünk. Talán a boldogság illúziója nem egyéb, mint a ketrec aranyos csillogása.”
"Annak, hogy létezik értelmes élet a Földön kívül is, az a legbiztosabb jele, hogy még nem próbáltak velünk kapcsolatot teremteni."
"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."
Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak.
Adjon Isten minden jót,
Vegye el mind a nem jót!
Mitől félünk mentsen meg,
Amit várunk legyen meg
Ez ÚJ ESZTENDŐBEN!
" Az életem olyan mint egy film, aminek én vagyok a főszereplője. Ezért érezzük magunkat felszabadultnak, ha zenélünk, mert mi magunk alkotjuk életünk betétdalát. Az élet hasonlít a kirakóra is. Egy kirakóra, amit nagyon nehéz, ső szinte lehetetlen kirakni. Egyedül a teremtő látja a teljes képet, ami az egészből lesz. Azért vagyunk, hogy kirakjuk a saját puzzlenkat.
A gond csak az, hogy én kirakóban jó vagyok, de az életem főszerepléséért nem kapnék Oscar-díjat..."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló