Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...pontosan tudta, hogy soha többé nem lesz köztük semmi, soha többé nem lehet köztük semmi, az élet olykor ad egy esélyt, gondolta, de ha az ember túl gyáva vagy határozatlan, és nem ragadja meg ezt az esélyt, az élet visszaveszi a kártyáit, létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.
Talmud Élet,
Miért olyan nehéz olyan embereknek megnyíni akik a szívünkhöz túlságosan is közel állnak?
Talán a megfelelni vágyás miatt?
A félem az elengedés és az ő hiánya miatti űr miatt?
A bizalom hiánya miatt?
vagy azért mert minden megváltozott körülötted és körülötte?
Talán ezekre a kérdésekre a megválaszolás a legnagyobb kihívás...
Talán ezt rontjuk el mindnyájan,
megfutamodunk a miértek elől elcsomagoljuk a szívünk legmélyére
és legszívesebben elfejtenénk,hogy valaha is ott volt,
de tudva tudjuk,hogy ezek a kérdések mindig foglalkoztatni fog bennünket.
Élet,
Amíg benned él a gyermek, olyan dolgoknak tudsz szívből örülni, amit felnőtt fejjel észre sem veszel!
Szeretet, Élet,
A "pesti ember" sietett, és nem törődött vele. Rögtön megérkezésekor tapasztalta ezt. (...) Ez a modor fájt neki, de roppant bámulattal töltötte el. (...) Néha azonban hidegnek látszottak, sőt szívtelennek. Senki se kérdezte például azt, amit otthon a főispántól kezdve mindenki föltétlenül megkérdezett volna tőle, még az is, aki csak látásból ismeri: - "no, Kornél barátom, ugye gyönyörű Pest?", "ugye nagy a Duna?", "ugye magas a Gellérthegy?" Aztán nem tekintettek nyílt, szeretetre áhítozó arcába sem, melyet eleinte - az első órákban - oly határtalan bizalommal emelt mindenki felé, hogy egyesek önkéntelenül elmosolyodtak, s háta mögött összenevettek ennyi tapasztalatlanság és ifjúság láttán, mindaddig, amíg - pár óra múltán - meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha nem akar nevetségessé válni. Itten megszűnt az a széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a főzőcskejáték, melyet a vidéken megszokott. Egészen más kezdődött itten. Több annál és kevesebb.
Fölzaklatva ezektől az újságoktól, minden helyzetben megaláztatva és újra-újra vérig sértve lézengett ide-oda, s mint akit megnyúznak és nyers húsához tapadnak a tárgyak, fájóan fölszaggatva a gyógyuló hegeket, minden benyomásra betegesen fogékony lett.
Élet,
Nyitott szemmel járj.. szól a mondás
mégis ha látsz minden oly más
Láss anélkül hogy néznél mást
hunyd le szemed, lelked tárd
Én látok egy ablakot, zárt
kilincs, zár hiányzik csupán
kézzel nyitni nem lehet már
egy ablak a semmiben száll
melynek tuloldalán mindenség vár
Félsz, kételkedsz, vársz
mire, te sem tudod csak állsz
lelkedet nyitva tartva, védtelenül, készakarva tévedsz!
Tévelyegsz mert csak keresel céltalan a semmiben
egy ablakra találva, azt megcsodálva. mit rejt?
kérdesre választ nem lelsz
egy ablak, sejted?
keresd, ne add fel, ne vessz el
merj ablakot nyitni,
de bármit lelkedbe ne engedj!
Élet,
A szunnyadó levelek rejtekében,
A múltról álmodó fák tövében,
A lombok zöld és hűs árnyékot adnak,
S a szelek is nyugatról fújnak.
Térj vissza hozzám!
Térj vissza hozzám, és mondd -
Az én földem a legszebb!
Film,
Szeretnék ajkadra álmothozó csókot adni,
szeretnék tőled is egy jóéjt puszit kapni,
szeretném látni, ahogyan édesen alszol,
szeretném füledbe súgni, hogy hiányzol!
Hiányzol, ,
Vad ölelésidben elepedve
Várom, hogy lecsukja pilláit a nap,
Az esti csendben megkeresve
Űzött vadként megtalálod vágyaimat.

Szívem rejtekébe zárva
Minden beteljesülést,
Várni, hogy eljöjjön az óra,
Átélni minden egyes percét.

Játszva kitárni
A szenvedély kapuját,
Megfeszülve várni
Az összes vad csodát,

Mely esténként felforralja
A csendben lüktető vért ereinkben,
Sorsunk összeforrasztva
Egymásnak ad minket a végtelenben.
,
Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.
Élet,
A ló tüdejével fut,
a szívével küzd és
a jellemével győz.
Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló