Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„-A Holdat nézem.
Amint felkel a Nap, megadja magát az éjnek, de még ha nem is látszik mindig a Nap mellett marad.
- Nagy vigasz lehet ez a Napnak.”
Talmud
Angyal? Ó, ő a múlt. A nagyon, nagyon rég elmúlt múlt.
Klári? A jelen. Sokszor, nagyon sokszor elmondja, hogy engem szeret a legjobban az egész világon.
Egy ideje már nem nekem mond ilyeneket.
Egy ideje már egy másik férfi is van az életében.
Egy ideje már én sem csak őt szeretem a legjobban ezen a világon.
Egy ideje már én is ezt a másik férfit imádom.
Tegnap hasra fordult a kisfiunk...
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
„Sok szék közül a földre esni, de mit lehet ilyenkor tenni? Azt az egyet örökre elfelejteni...”
„Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni, milyen örökké együtt és mégis külön.”
„A siker nem fogja lejjebb adni. Nekünk kell felemelkedni hozzá.”
„Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!”
„Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted és okosabb, mint véled!”
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„Nem is gondolunk arra, minő kincs két rokonszenves nő egymásra nézve...
Aki előtt egy nő szívének legrejtettebb titkait elmondhatja, s aki azt megérti; azokat az ezerféle apró bajait a női szívnek, amiknek felfogásához még a legodaadóbb férfikedélyben is hiányzik az érzék; azokat a nevezetes gondokat, amik a férfira nézve bohó semmiségek, de miket egy másik nő teljes értékükben méltányolni tud... a rokonszenves nőszív a vele közlőtt panaszra a saját panaszával felel, kitárja a maga világát, engedi a testvérlelket egészen beleköltözködni.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló