ég

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

ég

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

600

Utolsó oldal »

Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál
neked benne. Nem kell megküzdened a helyért.

Talmud

Alkalmazkodás, Élet,

Küldje be kedvenc idézetét »

Tudom mi a biztos és mi az amire számíthatok, miért adnám fel ezt egy olyanért ami nem garancia semmire?!

Alkalmazkodás, Élet,

Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.

A LÓ megtanít szeretni, érezni és küzdeni a céljaidért..!

Élet,

Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom...

Élet,

A lovassport megtanít győzni,
A lovassport megtanít veszíteni,
A lovassport mindenre megtanít...

Élet,

1889. január 3-án Torinóban Friedrich Nietzsche kilép a Via Carlo Alberto hatos számú házának kapuján, talán hogy sétáljon egyet, talán a postára, a leveleiért. Nem messze, vagy akkor már nagyon is messze tőle, egy konfliskocsis csökönyös lovával bajlódik. Hiába noszogatja, a ló nem mozdul, mire a kocsis - Giuseppe? Carlo? Ettore? - elveszíti a türelmét, és ostorával verni kezdi az állatot. Nietzsche a csődülethez ér, s a dühtől nyilván már tajtékzó kocsis kegyetlen színjátéka ezzel be is fejeződik. Az óriás termetű, dús bajuszú úr ugyanis váratlanul a kocsishoz ugrik, és zokogva a ló nyakába borul. Házigazdája viszi haza, két napig mozdulatlanul és némán fekszik egy heverőn, még kimondja a kötelező utolsó szavakat ("Mutter, ich bin dumm"), aztán szelíd háborodottként anyja s nővére felügyelete alatt még tíz évig él. Hogy a lóval mi lett, nem tudjuk.

Élet,

Testtelen, arctalan, tájtalanul lebegsz el,
S oly távolban hiszem remegni ajkadat,
Arcodnak mosolya oly messziről dereng fel,
Hogy meg tudnálak én gyilkolni emiatt.

Csalódás, Élet,

Elnyúltam a hamu-pillérek árnyékába
Te fölemelkedtél arany oszlopokon
Nem szállhatok le már a kín zuhatagába
Mögém került az ég
A halált burkolón
A sötét sorokból kimenekedtem
Vissza nem térhetek sosem
Arcom vonásait mind sóval betemettem
Az elhagyott világ ölén már nincs helyem
Keress a napban
Keress minden homályban
Keress szivedben visszhangot mely senkié
Magadba-számüző unalom hegylánca felett
Csak fölfelé

Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen

Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebre vágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fáraó s a héberek...

E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom

Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény hires királyok...

Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomorú estig

Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet...

Hol a verbéna haldokol ma,
a kristályváza megrepedt.
Egy legyező épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedő virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki.
Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szivünkhöz is így ér a drága
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull, az édes szerelem.

Az emberek azt vélik, ép még,
de benn szívünk sír és sajog,
mert érzi mély-mély repedését.
Törött: hozzá ne nyúljatok.

Élet, Csalódás,

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló