Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Boldog, ki hinni tudja, hogy még a tenger tévedésből partra ér! Mit nem tudunk, épp arra volna szükség, s amit tudunk, semmit se ér.”
Talmud
„A barátság az, amikor egy lélek két testben él.”
Új év, új élet.
Új érv, új mérleg.
Lerázni a régi gondot,
Amit az ember elrontott.
Hideg utcán, visszhangzó sötétségben
Aranyfüggöny leng, fénylik a szélben!

Kicsit arrébb, házak ölében
Ezernyi gyertya, bennük a szeretet,
Kicsi lángok, elfeledett emlékek!

Odabent, bent a melegben
Szentfa köszönt, az örökzöld Szeretet:
Lám elmúlt egy év, de íme egy kezdet
Az Úr-Jézus Ma született!
(2003)
Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend
egy csillag megjelent.

Az arcokra kíváncsiság
mély áhitata szállt.

Idézve látom múltamat...
a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:
szívem békével van teli.
Nézem ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb!
Kívánj igazi ünnepet,
Kívánj igazabb életet, ahogyan én - neked.

Kívánj a szónak nyílt utat
És a dalnak tiszta hangokat;
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.


Kívánj a szónak nyílt utat
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután.
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek,
Békés karácsonyt mindenkinek!
Békés karácsonyt mindenkinek!
Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű;
A lámpafény aranylik a kalácson,
A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind
Összejönnek
A percet édes szóval ütni el,
Amíg a tél a megfagyott mezőket
Karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
Ezüst tükörből bókol a rakott fa,
A jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.
„Az, hogy igazi vagy, nem attól függ, hogy miből készítettek Téged. Ez egy olyan dolog, ami csak történik veled. Amikor egy gyermek hosszú időn át szeret – nem csak játszik veled, de TÉNYLEG szeretni fog téged – akkor válsz IGAZIVÁ… Ez nem egyszerre történik meg. Fokozatosan válsz azzá. Hosszú ideig tart. Ezért nem történik meg azokkal, akik könnyen megtörnek, érdesek, vagy akikkel túl óvatosan kell bánni. Általában, mire VALÓDIVÁ válsz, a sörényed legnagyobb részét „leszerelik” rólad, kiesnek a szemeid, meglazulnak az ízületeid és nagyon elkopsz. De ez mind nem számít, mert amikor egyszer már IGAZI vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit.”
„Csak ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló