Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.
Talmud
Csók...
Mérhetetlenül nagy valami... Olyan nagy, hogy bár mindenki csókol vagy csókolt, mégis, az emberiség túlnyomó része sohasem találkozott vele. Nem, mert csak a száját nyomja, tapasztja egy másik szájra, amelyre talán vágyott is, amelyet kívánt. Mégis... a legtöbb csók ... nem csók... csak valami olyasféle... Mert a csók lényegét nem a két egymásra szorított száj adja, nem is a forróság, amit a vér visz bele, hanem az, ami a mélyén van. A lélek... A szédületes magasság, a teljes testi-lelki feloldottság, amelybe csak a lélek repíthet. Csak a lélek teheti, hogy a csók megrázzon, elhamvasszon, hogy ne maradjon belőled semmi,csak egyetlen egy halálosan nagy vágy. Hogy ne keljen, soha, soha se kelljen életre ébredned. Az igazi csókból, fájdalmas az ébredés. Még annak a tudatában is, hogy a csókot meg lehet ismételni. Hogy ismét fel lehet repülni végtelen magasságokig, hogy ismét súrolni lehet az Eget, a Mindent. Hogy ismét ájultan bele lehet zuhanni a másik emberbe és ismét érezni lehet valamit ... sokat... Istenből. Abból az álomból, akaratból, amivel Isten az embert megalkotta és amilyenné az ember igazi boldogságát, örömét elképzelte. Az igazi csókból való ébredés... zuhanás... Az égből a földre. A határok közé zárt végtelenből a porba. Mert az igazi csók, még a végtelent is akkorának engedélyezi, emekkorát a szerelem betölt.
És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
Szerettelek, mostmár utállak,
de legbelül tudom még mindig érzek valamit irántad.
Csalódás,
Nem szabad sírni, amikor elviszik a lovad hanem örülj, hogy eddig vele lehettél és lovagolhattad. Gondolj arra, hogy még mindig veled van...
Ha megsárgul majd eskünk békében, csendesen,
Tudd, hogy mindig te voltál, s te maradsz mindenem!
Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Élet,
...általában nem jön látogató: szomorúan ténfereg a betonon a kézilabda kapu körül, a kihalt kollégium sportpályáján. A megszabadulásra vár, hogy elröppenhessen.
Amikor betévedsz egy erdőbe este a lovaddal és keresed a haza vezető utat egyszer csak zörrenéseket hallasz megnyugtatod a lovad, hogy nem kell félni, de te is félsz... amikor újra valami megzörren akkor már a lovad felágaskodik és te leesel...de ha szeret a lovad visszamegy hozzád ha viszont nem szeret igazán tovább vágtázik.
Így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Elrabolták szívét, de nem holmi kalózok.
Kiben a szerelem hevesen fellángolt,
S jött, mit önmaga soha, de soha nem látott.

Holott láthatott volna, ha tanul a hibából,
Nem érzett így az, ki most megvádol.
Boldognak lenni önfeledten nem lehet,
Csak ha az ördögnek adod el a lelkedet.

Annyi rossz után, a szív teljesen immunis,
Hiába érkezik az új, mi akár jól indul is.
A kőfal, oly masszívan tartja magát,
Talán többet senki nem veszi be tulajdon várát.

S így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Darabokra törték szívét, holmi kalózok.
Nem tud újra tán soha, de soha szeretni,
Magányosan, a porban fog elveszni.
Csalódás,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló