Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az igaz barát az, ki még ha el is vonulsz a többiek elől, úgy téve, mintha egyedül akarnál lenni, akkor is megtalál, és megvigasztal - vagy akár csak odamegy hozzád, megölel, és még ha nem is szól semmit is megkönnyebbülsz, mert Ő ott van melletted.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
És mert elaludt, a karomba vettem, és úgy folytattam utamat. Meghatottságot éreztem: mintha törékeny kincset vittem volna.
– Azt mondtad, te is szomjas vagy? – kérdeztem.
De ő nem felelt a kérdésemre. Egyszerűen csak ennyit mondott:
- Néha a színek is jó a víz…
Álmodozó önámítás
Limuzin szempillák
Ó, bébi, édes arcodról
Hullass könnyet borospoharamba
Micsoda nagy szemek
Látod, mi vagy nekem
Édes sütemény és tejturmix
Önámító angyal vagyok
Fantáziaparádé
Azt akarom, tudd, mire gondolok
Nem akarom, hogy találgass többé
Nem tudod, honnan jöttem
Nem tudjuk merre megyünk
Életbe ágyazva, mint folyóágak
Folyunk lefelé, úszunk az árral
Én téged viszlek, te engem
Így kell ennek lennie
Nem ismersz engem?
Még mindig nem ismersz?
A legfőbb bizonyossága a létnek, hogy az út, amelyre születésünk pillanatában rálépünk - legyen bár kacskaringós, rövid, vagy hosszú -, mindenképpen a halálhoz vezet. Életünket szerteágazó szálak szövik át keresztül-kasul, utunk során sok emberrel találkozunk, mindenki tartozik valakihez, egész létünk kapcsolatok láncolata, ám az, hogy kihez és milyen szálakkal kötődünk, nagyban befolyásolhatja életünket és halálunkat.
Hiába küzdöttem, a remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság...
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!
Amíg élünk, egy ponttal kevesebbet érünk. Van bennünk valami tökéletlen, valami elnagyolt és kissé nevetséges is. Nyilván az, hogy emberek vagyunk. Ez a mínusz bennünk. De mihelyst meghalunk, rögtön értékesebbek leszünk néhány pontegységgel. Egyszerre kiderült, hogy van bennünk valami fenséges és pótolhatatlan. Nyilván az, hogy emberek voltunk.
Hajolj meg, ember, mélyen, mélyen, mert húsból és vérből vagy, mert tested van. Aztán egyenesedj fel, magasra, egészen magasra, mert tested van, melyet Isten saját képére alkotott. Gondolkozzál, emlékezzél, hajolj a földig, egyenesedj az égig.
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom