Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
2008-ban ezer áldás érjen, öröm es szerencse, örökké kisérjen!
Bú és bánat téged elkerüljon, gondolatod, vágyad teljesüljon ez ÚJ ESZTENDŐBEN!
Talmud
2008-ban ezer áldás érjen,
Öröm és szerencse örökké kísérjen!
Bú és bánat Téged elkerüljön,
Gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön!
B.U.É.K!
"Ha valakit szerettünk, úgy adhatunk neki örök életet, ha mindig szeretjük. Mert a házak leégnek, az emberek meghalnak, de a szeretet örökké él."
„A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”
Gondolj a halálra, hogy szépen élj. Örökkévalóságra érdemesen.
"-...állandóan hazudik, nem tudom, miben higgyek! -Ha hinni akarsz valamiben, higgy benne! Csak mert valami nem igaz, attól még elhiheted. ... Jól van. Van egy hosszú beszédem ifjaknak, egy részét elmondom. De csak egy részét. Időnként nem számít, hogy igazak-e; vannak dolgok, amikben mindenképp hinnünk kell. Hogy az ember alapjában jó. A becsület, a bátorság és erény értékesek. Hatalom és pénz, pénz és hatalom mit sem ér. A jó örökké legyőzi a gonoszt. De ezt jól jegyezd meg: a szerelem... a szerelem sose hal meg. Ezt sose feledd! Sose feledd! Nem számít, hogy igaz-e vagy sem, egy férfinak ebben kell hinnie. Mert hinni csak ebben érdemes. Érted? -Nagyon szép beszéd! -Tényleg? Kösz."
Hogyan kívánta azt Frank, hogy a most örökké tartson és hogyan mondta apjuk, hogy az örökkévalóság csupán mostok végtelenül hosszú sora, és a legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig a mostnak él.
„A boldogság soha nem tart örökké.”
„Bár az idő gyors szárnyakon repül, s te meg én egy fél életen át külön utakon járunk, sugárzóan szép mosolyod mindig eszembe juttatja egy mesébe illő tündérszerelem örökkévalóságát.”
Örökké nem eshet!”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló