Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni, milyen örökké együtt és mégis külön.”
Talmud
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság.
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„Nincsen szebb kora az emberiségnek mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk még
akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.”
"Csak egy nap meghalni és örökké boldogan élni."
„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a döntés, hogy létezik fontosabb dolog a félelemnél. A bátrak talán nem élnek örökké, de az óvatos egyáltalán nem él.”
”Vár rátok a Szent Grál az ősi Roslinban. Nagy mesterek műve méltó nyughelyet ad. Hol penge és kehely őrzi a kapukat. Örökre megpihen a csillagok alatt.”
„Bevallom nagyobb mámort lelek a szenvedélyben, mint az imában. Az efféle szenvedély már ima. Bevallom...Bevallom még mindig imádkozom, hogy érezhessem szeretőm ajkának érintését...simogató kezét...karjainak ölelését. Bevallom még mindig éhezem rá, hogy testem lángra gyújtsák...hogy
felébredjünk egy álomban...távol e zavaros helytől...ahol már nem is vagyunk önmagunk. Tudni akarom, hogy ez örök e...Mindörökre az enyém.”
„Vannak hősök és vannak legendák. A hősökre emlékeznek, a
legendák örökké élnek."
"Elértem hát a végére. Sohasem fogom befejezni a történetemet, mert a befejezés olyasmi volna, amellyel képtelen lennék szembenézni. Reményt tápláltam ott, ahol minden remény meghalt már, amiért is szégyen és sötétség lett osztályrészem. Elűztek, és a visszaút örökre bezárult mögöttem, bármennyire kétségbeesetten keresem is.
Azt hittem, elmesélhetem, de az egész világ kopárnak tűnik. Saját önhittségem miatt veszítettem el azt, amelyről nagyon kevesen mernének egyáltalán álmodozni is - olyasmire vetemedtem, melytől még az istenek is iszonyodnának."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló