Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mindenki önmaga párkája és maga sodorja sorsának fonalát.
Talmud
Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Ne fogadjuk tehát el a vérbíró történészre kiosztott szerepet, és figyelmünket fordítsuk inkább egy nehezebb, de tanulságosabb kérdésre: ha a történésznek nem feladata egyének erkölcsi megítélése, mondjon-e erkölcsi ítéletet valamely múltbeli esemény, intézmény vagy politika felett? Feltétlenül; hisz ezek az ítéletek teszik a történészt azzá, ami.
Hinni akkor is, ha a tételt olykor csak hitünk bizonyítja, s küzdeni, bárha elégtételt csak a jövő ad álmainkra.
Aki jót tett hallgasson, beszéljen róla, aki kapta.
Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen.
Mint szoknyavadász maga James Bond, de otthon maga horodja a papucsot.
Az erdõben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség.
"Amit egyáltalán meg lehet mondani, azt meg kell mondani világosan, amirõl pedig nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló