Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
És mert elaludt, a karomba vettem, és úgy folytattam utamat. Meghatottságot éreztem: mintha törékeny kincset vittem volna.
Talmud
– Azt mondtad, te is szomjas vagy? – kérdeztem.
De ő nem felelt a kérdésemre. Egyszerűen csak ennyit mondott:
- Néha a színek is jó a víz…
Kezdem érteni – mondta a kis herceg. – Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…
Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.
Álmodozó önámítás
Limuzin szempillák
Ó, bébi, édes arcodról
Hullass könnyet borospoharamba
Micsoda nagy szemek
Látod, mi vagy nekem
Édes sütemény és tejturmix
Önámító angyal vagyok
Fantáziaparádé
Azt akarom, tudd, mire gondolok
Nem akarom, hogy találgass többé
Nem tudod, honnan jöttem
Nem tudjuk merre megyünk
Életbe ágyazva, mint folyóágak
Folyunk lefelé, úszunk az árral
Én téged viszlek, te engem
Így kell ennek lennie
Nem ismersz engem?
Még mindig nem ismersz?
Az élet olyan, mint a színház. A férfiak mind színészek, a nők mind színésznők....Csak a valóságban nem lehet egy jelenetet 74-szer újrapróbálni és nem vágják ki az unalmas és túl véres jeleneteket...
A legfőbb bizonyossága a létnek, hogy az út, amelyre születésünk pillanatában rálépünk - legyen bár kacskaringós, rövid, vagy hosszú -, mindenképpen a halálhoz vezet. Életünket szerteágazó szálak szövik át keresztül-kasul, utunk során sok emberrel találkozunk, mindenki tartozik valakihez, egész létünk kapcsolatok láncolata, ám az, hogy kihez és milyen szálakkal kötődünk, nagyban befolyásolhatja életünket és halálunkat.
Hiába küzdöttem, a remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság...
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!
A nyugalom gondolata az ülő macskában rejlik.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló