Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Veszekedve váltunk el..mindketten mondtunk dolgokat,mindketten forrófejüek voltunk,és mindketten csak jót akartunk..de mégsem tudtam elégszer elmondani neked mennyire szeretlek,mégsem tudtam megosztani ezt a titkot veled kellőképpen..mikor elterveztem megteszem nem hittél nekem,eltoltál magadtól..mikor elakartam mondani hogy szeretelke és féltelek te csak kinevettél és közölted hogy nem hiszed el..most itt ülök egy robogó vonaton és szívem egyre csak szerte foszlik..úgyérzem millió darabokra hullik amint távolodik a vonat az állomástól..szeretnék felállni,szeretném a vészféket meghúzni...szeretnék leszállni és feléd futni..szeretném elmondani mégegyszer ..csak még egyszer,hogy tudjam meghallottad a sok lényegtelen szó között,azt ami lényeges,ami fontos..hogy szeretlek..!..
Talmud
- Miért házasodunk?
- Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. 1 milliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egy élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk. A jóra, a rosszra, a szörnyűségre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, én a tanúja leszek.
És nem megmondta a Mama, hogy eljő az Ítélet Napja (annak a csillagzatnak a neve keserűség lesz és ők mindannyian skorpióktól ostoroztatnak) és egy angyal egy pallossal?
Bárcsak ma lenne az a nap és jönne már Jézus, de nem egy báránnyal meg a pásztorok görbe botjával, hanem kövekkel teli kézzel, hogy szétmorzsolja a nevetgélőket és vihogókat, hogy gyökerestől kitépje a gonoszt és elhallgattassa a visítozását - egy rettenetes Jézus: véres és igazságos.
És bárcsak ő lehetne a pallosa és a karja.
Tutajos pedig arra gondolt, hogy a nyárban megismerte az utakat, amelyeket a tél eltakart, mégis azokon kellett járni; megkeresni, megtalálni, le nem térni. A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel.
Visszanézett még egyszer a ködös, messze náderdőbe, s most úgy érezte: nem hagy itt semmit, sem jót, sem rosszat, mert csak a szemét kell behunynia, és megzendül körülötte életének az az ideje, amelyben megsimogatta a napsugár, elöntötte a szenvedély, szélesen nevetett, és összetörten, sírva gyötrődött, miközben hol simogatta, hol szöges ostorral verte szívét, de a férfiak útjára terelte: a téli berek.
Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak.
Az ember akkor öreg, ha mosolyog azon, amin valaha nevetett.
De addig is, kérlek, nagyon vigyázzatok, nehogy megfertőzzön benneteket a megvetés és a gúny. Sőt mi több: szép lassan megpróbálkozhatnátok rávenni a barátaitokat vagy legalább némelyiküket, hogy ne bántsanak többé másokat. Beszéljetek velük. Beszéljetek azokkal, akik megaláznak, sőt még azokkal is, akik bántalmaznak másokat, és azokkal is, akik mindezt boldogan végignézik. Kérlek mindkettőtöket, beszéljetek mindenkivel, aki hajlandó meghallgatni titeket. Próbáljatok szót érteni azokkal is, akik kinevetnek, kigúnyolnak és lesajnálnak. Ne hagyjátok magatokat, csak próbálkozzatok tovább újra meg újra.
Aki emlékezik, azt kinevetik - felelte Maja. - Aki hallgat, azt békén hagyják.
Apolka feje zúgott, kusza gondolatok nyargaltak bele és a szívét összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor már azt hitte, hogy megtalálta a nyugalmat, íme, a nyugalom egyszerre leveti a hófehér köntösét és a veszedelem áll előtte fekete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonos csatát és mindig az árnyék győzne.
Lássa, az emberek élnek, járnak és nevetnek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló