Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor fekszel az ágyadban,
Tudod hogy fontosak ezek a pillanatok számodra,
Ezért ránézel kedvesed arcára.
Egyszercsak lecsukódnak fáradt szemeid,
És észreveszed hogy kezed alig szorítja szerelmed kezeit,
S azt súgja a füledbe hogy; Szeretlek, s csak téged foglak!
Érzed hogy egy forró könnycseppet hullajt az arcodra,
Kinyitod szemed,
S lepereg előtted az egész életed.
Talmud
Ahhoz, hogy jól teljesíts bármilyen sportban képesnek kell lenned észrevenned a dolgokat magad körül és tudnod kell stratégiákban gondolkodni - a fociban nekem nincs meg ez a képességem.
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?
Csakis a szíveddel, mondd miért oly nehéz?
Miért nem veszed észre hogy e szempár miért néz?
De nem csak veled van a baj, hanem velem is,
Mert hitem, ahogy neked is nekem sincs!
Tizenkét éves lehetett, amikor az apja váratlanul elhagyta a családot. Franz sejtette, hogy valami komoly dolog történt, de édesanyja semleges és szelíd szavakba burkolta a drámát, hogy ne zaklassa fel a fiát. Aznap együtt mentek a városba, s induláskor Franz a kapuban észrevette, hogy anyja lábán felemás cipő van. Pánikba esett, figyelmeztetni akarta az anyját, de félt is, hogy észrevételével megbántja. Így aztán eltöltött vele két órát a városban, s egész idő alatt képtelen volt levenni a szemét a lábáról. Ekkor sejtette meg először, mi a SZENVEDÉS.
Elkezdtek beszélgetni, és minden remek; szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észre vennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll; és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek... Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog; és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.
"Elmentél tőlem S én hagytam menj csak el Hiába lett volna minden Ki menni akar, azt hagyni kell Mosolygott hozzá az arcom De mögé senki sem néz Játszani a közömbös embert Most látom csak, milyen nehéz Elmegyünk egymás mellett némán Két szemed rám nevet Mosolyogva köszöntelek én is De hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az arcunk nevet Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván De nem vesszük észre Dehogy vesszük észre Hogy könnyek égnek csillogó szemében."
"A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő."
"A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő."
„Kell, hogy valahol hiányozzak, hogy álmatlan éjt okozzak, hogy valaki, ha nincs is messze, felriadjon minden neszre, hogy én legyek az élete értelme.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló