Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Kezdem megérteni mi a szerelem, ha létezik. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Nem vagyok teljes, mint a két kötetes regény, melynek első fele elveszett. Ez lehet a szerelem. A teljességérzet hiánya."
Talmud
"Mondhatnám ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön és ezért rúgtál belém a földön."
"Igaza van Carmen! Félek…
A lelkem egy része közel engedné, de érzem h falat húzott közénk, csak azt nem értem hogy miért!? Talán éppen az vonz Costasban hogy a sok szenvedés ellenére képes arra hogy ne bonyolítsa túl az életét! Belőlem ez a hit hiányzik…
Szomorú hogy az olyan emberek mint Costas vagy Bridget akik mindent elveszítettek, nyitottak tudnak lenni a szerelemre, míg én aki nem veszített el semmit, nem tudok…."
„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se de érzem: Így van ez. És szívem élve keresztre feszít."
"Néhány dolgot még át kell élnem
addig biztos, míg úgy nem érzem,
hogy a kéjből ugyanúgy elég már,
mint a fájdalomból."
„Úgy érzem elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a
sötétségben. Keresem ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.”
"Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz, kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. Az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat."
"A mennyben 1000 év egy pillanat, viszont a pokolban egy pillanat is örökkévaló szenvedés! Veled a mennyben érzem magam, nélküled a pokolban!"
"Érzem, valami sokkal fontosabbat tudnék csinálni. Igen, és erőteljesebb, erőszakosabb dolgot. De mit? Mi az a fontosabb dolog, amit ki kell mondani? És hogyan lehet az ember erőszakos azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekről írnia kell? A szavak olyanok, mint a röntgensugár: ha megfelelőképpen használja őket az ember, bármin keresztülhatolnak. Az ember olvas, és áthatol rajta, amiről olvas. Ez az egyik fő dolog, amit megpróbálok megtanítani a hallgatóimnak - hogyan kell átható módon írni. De mi az ördög a jó abban, ha egy olyan cikk hatol át rajtunk, amely a közösségi énekekről szól vagy az illatorgonák legújabb kísérleteiről?"
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló