Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”
Talmud
„Nap ragyog az égen, szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra, mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Neked adtam a szerelmem, de te elárultál, mikor a két szép
szemedre éheztem. Felnéztem a sötétségbe, s láttam, hogy
egy közülük a jövőm része. Még csak pislákol és keresi azt
a tüzet, amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő betakarja bolyhos pamacskáival, így ráébredek, mindez tévedés volt csupán, pokol átkaival.”
„Szeretőm vagy, Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek,
Mert remegni vágysz, és ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.”
Égre nézek felhőket látok s a felhőkben a Te arcodat látom. Csendes szélben hangod hallom, ha elbújik a Nap akkor is tudom, hogy szeretlek s hiányzol nagyon!”
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság.
„Az ember olyan lény, akinek meg sem kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.”
„Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!”
„Menj tovább
ma egy új nap vár, új nap vár.
Bármi volt
csak a múltad már, múltad már.
Bánni kár
amit megtettél, megtettél
Hív az út
amit megleltél.”
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem kutattam mást de még bennem élsz.
Az én szívem nem nyílik másnak már,
Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló