Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben ő volt a legszebb tévedés!
Talmud
"Szédülök: remény örvénylik körülöttem,
A képzelt íz már maga is olyan édes,
hogy elbűvöli érzékeim."
"- Ha ily szentséges oltárt meggyalázok gyarló jobbommal, bűnömért vezeklek.
Ím ajkam, e két piruló zarándok,letörli csókkal rút nyomát kezemnek.
- Kegyes zarándok,ujjaid ne sértsd meg! Simításod csak buzgóság adója.
Ha jámbor ujjak szent kezéhez érnek, hívek borulnak össze tiszta csókra.
- Hívőnek s szentnek nincs e ajka erre?
- Azért van az,hogy szent imával esdjen!
- Engedd, hogy ajkam, ujjaim kövesse, imámra hajt s nehogy kétségbe essen.
- A szent nem mozdul,bár imára hajt...
- Ne mozdulj hát,míg hálát mondd ez ajk.
/Rómeó megcsókolja Júliát/
Szent ajkadtól megtisztul vétkes ajkam.
- De ajkamon van akkor most a vétked.
- Ajkam édes vétke, ott ne hagyjam,add vissza hát."
„A Porsche nem közlekedési eszköz, ahogyan a nercbunda sem melegen kell hogy tartsa a nőt, hanem nyugton.”
Csendes éj, szent nyugalom
Hallgat a völgy s halom
Szűzanya hallod de csendes a táj
Isteni gyermeked álmira vár
Látván, hogy altatod őt
Látván, hogy altatod őt.

Párnája sincs, bölcsője sem
Mégis oly édesen
Nyugszik a kegyes és égi szülött
Emberek a szabad óra ütött
Itt van a várt Messiás
Itt van a várt Messiás.


Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzől a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejöttek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel.
Édesanyám, neked adunk
minden évben egy napot,
de te nékünk életednek,
minden napját átadod.

Nincs az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy te nékem.

Megköszönnöm, hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.
Neked álmodom, anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
apró könnyeit.

Elhozom néked, anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőről,
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked,
az egész világot.
„... megállapította magában, hogy az őrületbe kergeti ez a nő, de ő már képtelen meglenni e nélkül a szenvedés nélkül.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló