Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Minden szerelmet, szenvedélyt lihegett,
A harmatcsepp a fenyők tűhegyén,
Egy vad, mámoros orgia megérintett,
A rét harmatos gyepszőnyegén.

Itt minden szeretkezett mindennel,
Az illatok, a hangok, a fények,
Egy örök mély beteljesüléssel,
Itt minden eggyé vált, a test és a lélek.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Láttad e fürödni telihold fényében
Wass Albert tájait?
Érezted e, hogy most már van értelme,
Mert megérint, és mindig visszahív.

Én láttam mindezt egy pillanatra,
S meghallottam Erdély hívó szavát,
S akarom még ezerszer újra, meg újra,
Akarom hallani megint Erdély varázslatát.
Hogy minden fény, mi még nem vakít,
Mit a szem még elvisel,
A tűleveleken átszűrődik,
Az illatos füvet simogatja érzékeivel.

S tündérek fogják és fonják
Az álmok, a hangok, a fények fonalát,
Táncuk nyomán zöldebb a fű,
Mosolyuktól még mélyebb,
Még érzékibb ez a Székely világ.
Mert a fák még állni fognak,
Ha én már meghalok,
Hirdessék akkor a jövendőt,
Mutassák azt, hogy él a remény és zúgnak a harangok.

S ha egy magyar vándor
Sok év múlva a tiszta égre néz,
Súgjanak neki a fenyők, mutassák az utat,
Hogy tudja: bárhol is van, de magyar földre ért.
Harapnád számat,
Mely utolsó leheletével Téged ölel.
Vágyod önmagadat,
Mi bennem újra életre kel.

S tudod, hogy akarlak,
Alázattal, tisztán, szerelmesen,
Tudod, hogy mindig hallak,
Hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen.

Simítják testemet,
Vad vágyat szítanak,
Aztán jót nevetnek,
Jönnek, elkapnak!

Számból a szavakat
Kitépik vasakkal,
Szívemből gondolatomat
Égetik billoggal.

Aztán álmaimból
Elveszik, mit szeretnék,
Eljátszák mókából,
S ahogy a kéjtől már remegnék,

Tüzes ostorokkal
Feltépik a lelkem,
Szenvedj önmagaddal!
Otthagynak végül vágytól feltüzelten.
Egy sodró áradatban,
Végtelenül fájó emlékkép,
Egy sivítva haldokló,
Mégis élni akaró vad őszinteség.

Kezeket érzek mindenhol villanni,
Közöttük érzem önmagam,
Vonagló, vad, kéjes élvezetben,
Egy villanásra lelkünk is benne van
Hátha eljutna akkor több lélekhez is,
Amit itt a két folyó partján állva érzek,
S ha felébredne az a sok alvó szív,
Talán Tündérország végre hazatérhet.
Csak a tiszta vágy
Irányít mindent,
Érzem nyelvét, harapását,
Érzem a bilincset kezeimen.

Mozdulni akarok,
Nem tudok, megkötött,
Érzem, ahogy belém hatol,
S állattá válok én is a karmai között.
S a viharban láncok szakadnak,
De új bilincs kattan kezemen,
A szenvedély rabszolgájaként
A gyönyör börtönében ébredtem.

S már nem csupán a kéz,
De álló vágyak hatolnak ezer módon belém,
Az élvezet lépcsőfokait egyenként világítva,
Kéjtől fuldoklom, s átölel a remény.

De kinyitom szemem,
A jégcsapokról csöppenő hideget érzem,
Eloltva tüzeket, szenvedélyt,
Csak az álmokat hagyja meg, másra már nem kérem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom