Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.
Talmud
Gyakran megesik, hogy párunk szerelmét a magunkénak véljük, mint ahogy azt hisszük, hogy mozgó vonaton vagyunk, holott a mellettünk lévő vonat indult el.
Nincs az az ember, aki egy másik embert olyannak szeretne, amilyen. Változtatni akarunk rajta, mert mindig csak látomásokat szeretünk. Ami valóságos, arra nem vágyódhatunk, éppen azért, mert valóságos.
A szó a gondolat ércpénze. Vannak fecsegők, akik garasokban fizetnek ki minket. Mások ellenben csakis aranyakat adnak.
Mindenki önmaga párkája és maga sodorja sorsának fonalát.
Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.
Azok, akik csodákat kívánnak sejtelmük sincs arról, hogy a természettől csodáinak félbeszakítását kívánják.
A történelem a legkegyetlenebb istennőről szól, arról, aki győzelmes harci szekerével hullahegyeken gázol át, nemcsak háború, hanem a "békés" gazdasági fejlődés idején is. Mi, nők és férfiak pedig annyira ostobák vagyunk, hogy valódi haladásra csak akkor szánjuk rá magunkat, ha szenvedéseink, elviselhetetlennek tűnvén, rákényszerítenek bennünket.
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Ne fogadjuk tehát el a vérbíró történészre kiosztott szerepet, és figyelmünket fordítsuk inkább egy nehezebb, de tanulságosabb kérdésre: ha a történésznek nem feladata egyének erkölcsi megítélése, mondjon-e erkölcsi ítéletet valamely múltbeli esemény, intézmény vagy politika felett? Feltétlenül; hisz ezek az ítéletek teszik a történészt azzá, ami.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló