Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Szerelmünket nem mindig viszonozza az, aki a lángot fegyújtotta
bennünk. A szeretet azonban, ha önzetlen és igaz, mindig visszatükrözi
a teremtő Logoszt, ahogy a hegyek ismétlik a kiáltó hangot."
Talmud
Vulnerant omnes, ultima necat. - Minden óra sebet ejt, az utolsó megöl.
"... a boldogság csak ilyen. Mindig valami rendkivüli szenvedés tövében
terem meg és éppoly rendkivüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen
elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték.
Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."
"Valentin napi álom nincsen. Valentin napi szenvedés sincsen. Valentin nap nincsen. Csak te vagy és én. Csak mi vagyunk. Barátok és magányos lelkek. Csalódottak és szerelmesek. Egyszóval mi emberek..."
"Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja."
A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.
A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.
Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.
A szerelmes némán szól a szív szavával.
Hallgat. Figyel.
És e két szóval vall igaz szerelmet!
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló