Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.

Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Talmud
Csizma a lábán.
Jaj de mérges ez a Télapó
Szakállán sűrűn hull a hó.
A sok gyerek dehogy bánja ezt
Hócsatázni, víg csatába kezd.
Dideregnek, majd megfagynak,
De az arcuk oly vidám,
Csingi-lingi szól a csengő
sebesen csúszik a szán!
Eső szitál, hull a hó,
hol késel már télapó?
Látod, itt a sok gyerek
várva, várja jöttödet.

Melegben ülni jó,
átfázhattál Télapó!
Hagyd itt mit rejt a zsák,
és lassacskán menj tovább!
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!
Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.
Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.
Elragadta, megszerezte
Szerelemlánccal megkötözte
De a szíve csak az enyém
Fényes urak, ha nem tudnátok
Két ember kell a boldogsághoz
És õ már csak az enyém

De azért én nem adom fel
Történjen úgy, ahogyan kell...
Mert az én mesémben a hősök győznek
A két szerelmes egymásé lesz
Ezért én nem adom fel...
Egy régi kép, most már szép emlék
Mert hidd el, élvezem, hogy nem vagy már velem
De nekem így lesz jó, kár minden szó
Eleget játszottál, keress valaki mást

Nekem már nem kell a csókod,
Nem kell, hogy hozzám érj,
Ismerlek drágám

Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy,
Hát tűnj el!
Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.
Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy elérhetetlen

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló