|
|
|
|---|---|
 |
|
| Még mindig keserű a szívem,
mikor eszembe jut az a tavaszi derűs nap. Mikor szegény apám a Hosszúpályi Szomjú-háti tanyán örökre elaludt. Fáj a sötétség,nagyon fáj a magány. A halottaknak, mi nem tudhatjuk, csak az isten tudja,hogy odaát mi fáj. Mikor télen hull a fehér hó, Nyáron fúj a langyos szél. Mindig arra gondolok, fentről nekem a drága jó apám, szél formájában az életről és a keserű sorsáról beszél. | ||||
| ||||
